2015. április 26., vasárnap

Bleeding Bride: A téboly kertje

Ez a könyv különösen közel áll a szívemhez, így őszintén szólva nem leszek elfogulatlan.
Hihetetlen boldogság és megtiszteltetés volt számomra, hogy láthattam a születését, ahogy lépésenként, apránként kialakult.
Majdnem annyira várom, hogy papír formában is a kezemben tarthassam, mint az írónő.
Bleeding Bride újra zseniálisat alkotott.


Bleeding Bride: A téboly kertje
(Fülszöveg)

Sikolya szólított, a lelke csalogatott ide. A múltadnak ma vége.
Szeretnék halott lenni. A kertedben saját véremmel festeni. Elegem van.
Az önsanyargatás sosem lesz megoldás. Menned kellene, míg megteheted.
Kihez beszélsz leveledben, hová tűnsz, mikor feljön a nap? Istenem, nem teheted ezt velem, fedd fel magad!
Miért kell mindent megnehezítened, mi oly könnyű lehetne?
Ki kell zárnom mindent a lelkemből, de a soraid nélkül már nem vagyok önmagam.
Kértem, hogy menekülj, helyette visszavágytál a pokol ölelésébe.
Nem kereshetem tovább holmi mesékben a megoldást. Ebből már nem kaphatok választ.
Nem sejtetted, hogy bár mögötted lépkedtem, mindig előtted jártam.

A homokszemek pörögnek. Indulnod kell, mert lassan késő lesz…

Kiadó: Underground, Budapest, 2015
Megjelenik: 2015. június 20.

Történet:
Nehéz a történetről spoiler nélkül mesélnem.
A városkában nem kis feltűnést kelt, amikor a helyi újságban sorra jelennek meg az SL néven szignózott, gyönyörűen megírt, mégis hátborzongató levelek.
A szerkesztőség élete felbolydul, amikor a rendőrség gyanítja, a levelek nem egyszerű művészi novellácskák.


A téboly kertje egy különleges, semmiképpen nem szokványos könyv. Izgalmas krimi, misztikus és hátborzongató légkör gyönyörű mesébe fogva. A történet bárhol játszódhatna. 
A szereplők itt élnek közöttünk.
Úgy a levelek, mint a szereplők párbeszédei folyamatosan apró információkat csepegtetnek, folyamatos agyalásra késztetve olvasóját. Szépen lassan, folyamatos feszültséget tartva mozdul előre a történet, állandóan ugrásra készen tartva az ártatlan olvasót. (Egyes fejezetek között, sokszor egészen megőrjített a várakozás a következőre).


Sötét, sőt néhol nyomasztó, mégis magával ragadó a stílus.
A karakterek csodásan megrajzoltak, mindegyikük megfog valamivel, még az utálatos törtető is hozzánő az olvasó szívéhez, s tudja szánni. 

Emma az extrém, kék hajú lány eszes és talpraesett, nem hétköznapi.
Krisztián a lap vezetője, aki mindent megtesz az újság megmentéséért. 
Dávid, az üzleti cápa, aki nem ismer se istent se embert ha pénzről van szó.
Személyes kedvencem Ancsa, a minden lében kanál titkárnő, mindenki Magdi anyusa.

És a rejtélyes fekete macska, Cirmi, aki akaratlanul is összeköti a szálakat akár a saját cicusom is lehetne, olyan természetesen sétál át egyik lakásból a másikba. 

Bleeding Bride úgy ír, még amikor könnyed stílusban mesél is, hogy a szemén keresztül láthatjuk a világot. Szóhasználata, nyelvezete gyönyörű, miközben mégis teljesen modern és mai. Hihetetlenül élveztem olvasni, s belemerülni.
A fejezetek közt időnként természetesen megcsillan az írónő korábbi könyvéből már jól ismert gyönyörűséges, cizellált írásmódja, az illattá és képekké szőtt szavak, a lelket megérintő szóképek.

Mindemellett a történet folyamatosan pörög, sodornak az események, mint az egy jó krimihez illik.
Lapról lapra újra és újra megdöbbent, elgondolkoztat, s aztán fanyar humorával oldja a feszültséget.
Nem egyszer szóltam az íráshoz (Úristen, b@sszus -és társai, vagy éppen: hú, de megérdemelted!) s a férjem közben felvont szemöldökkel rám-rám pillantott, de volt hogy hangosan felkacagtam (Locsifecsi Márta :-)))) 

Zseniális, letehetetlen alkotás, izgalmas, gondolkodtató, szerethető.
S bár a Fivéreknél kissé könnyedebb stílusban, mégis ugyanolyan magas színvonalon.


Szemszög: E/3

Kedvenc szereplők:
* Cirmi és Ancsa, na jó, Emma is. És Krisztián a szövegeivel...
Utáltam szereplők:
* a rendőrfőnök... néha Dávid, de az elég ambivalens
Kedvenc rész:
* Emma a parkban
* Krisztián visszatér a rendőrségről
* na jó nem sorolom tovább...
Szomorú vagy nem szerettem rész:
* hmm... nagyon megható egy bizonyos levél

10/10
Abszolút Favorit (AF)

2015. április 24., péntek

Izolde Johannsen: Róma (A kárhozat éjjele 1.)

A molyon futottam össze vele, @robinson, a Gabó olvas blog gazdája hívta fel rá a figyelmem, úgy vélte, nekem tetszene.
Így találkoztunk mi ketten, én és

Izolde Johannsen: Róma
(Fülszöveg)

Ahogy a történelmet még soha nem olvastad. Ókor, középkor, újkor egymást követő évszázadok, az idő forgatagában. Birodalmak, uralkodók, országok születnek és omlanak össze, miközben nem mindennapi hősünk átéli a letűnt idő feledhetetlen eseményeit.
Se nem fiú, se nem férfi, se nem élő se nem holt. Rabszolga, aki halálával új életet nyert s vele a bosszút, a hatalmat és a halhatatlanságot. Ifjúsága, elbűvölő álcaként takarja el valódi lényegét, s a kétezer éves kaland így válik egy vámpír létezésének letehetetlen krónikájává.

Kiadó: Underground, Budapest, 2013
522 oldal
ISBN: 9789630870948

Történet
Caspar története még születése előtt kezdődik. Apja, a kelta törzs vezetője örökösének születését várja, amikor a rómaiak lerohanják őket, jó részüket megölik, a többieket rabszolgává teszik. Caspar mindkét szülője meghal, csupán nővér marad vele, hogy vigyázzon rá. Igazi lázadó tinédzserré cseperedik rabszolgaként, s ekkor újabb tragédiák sora után a bosszú vágya viszi őt, hogy maga is vámpírrá váljon és a gyűlölt birodalom bukását elősegíthesse.
Kisebb-nagyobb lépésekben Caspart követve nézzük végig a birodalom tündöklését és bukását.

A könyv egyik nagy erőssége a történelmi hitelesség. Látszik, hatalmas tudás, rengeteg munka van mögötte. DE ami miatt nem egy száraz történelmi könyv, az az, hogy nem erőltet semmit. Nem tukmálja ránk az adatokat, nem kéri számon, egész egyszerűen ezek adják a hátterét a történetünknek, keretbe foglalják azt. S teszik ezt olyan kivételesen jól, hogy az ember elgondolkodik, miért ne történhetett volna így.

Erre kiváló példa amikor Caspar Pollioval katonacsászárok gyors váltakozásáról cseveg, egészen egyszerűen annyira életszerű baráti csevegés volt, hogy nagyon jót derültem rajta, és mégis, a történelem egy szegletét mutatta nekünk.

"– Nem zavar, ha közben iszom? – kérdezte a vérfarkas csöndesen.
– Közben én is ihatok, csak akkor elvesztem a beszélgetőtársam.
Röhögtek. Caspar nagylelkűen intett, mire Pollio vörösbort töltött
kupájába. Ráemelte tekintetét a vámpírra és úgy ivott, mintha ő ezáltal
részese lenne ezen emberi cselekedetnek.
– Találkoztatok? – kérdezte a vámpír, állát tenyerébe támasztva.
– A császárral?
– A jelenlegivel.
– Már nem járok a hadsereg közé.
– Gallia nyomorba süllyedt a katonacsászárok uralma alatt.
Pollio bólintott.
– Tudom. Száz meg száz év nem volt elegendő, hogy lerázzuk az
igát. Mikor lesz ennek vége?
– Hamarosan. Közel már Róma végzete. Játszunk.
A vérfarkas félretolta a kupát és várt. A gyermeki arcon ravasz
mosoly jelent meg.
– Pupineus – dobott fel egy nevet a vámpír. Pollio egy kis ideig
tűnődött, aztán kivágta.
– A praetorianusok gyilkolták meg, úgy hatvan éve. Én jövök.
Sabinianus.
– Könnyű. Önmagát kiáltotta ki császárnak, de csatában megölték.
Silbannacus.
– Trónbitorló. Na jó uram, most figyelj. Trebonianus Gallus.
– Saját katonái gyilkolták meg. Regalianus.
– Szintén önmagát nevezte ki császárnak. Kétszázhatvanban ölték
meg.
– Hostilianus.
Pollio elnevette magát.
– Egy kakukktojás. A pestis vitte el. Természetes halált halt. I.
Gordianus.
– Africa helytartója. Öngyilkos lett Még Pupineus előtt. És most
tessék. Mondd ki a fia teljes nevét.
– Tiszteletre méltó katona volt. Csatában esett el. A neve pedig
Caesar Marcus Antonius Gordianus Sempronianus Romanus Africanus
Augustus.
– Győztél! – kacagott a vámpír és kivillantotta pompás fogait."  


Belülről látjuk Pompei pusztulását, vagy épp a keresztények küzdelmét, Caspar és társai szemén keresztül. A kultúra bemutatása is zseniális. Hat  évig tanultam latint, s vele nyilvánvalóan a kultúrát is alaposan megismertem. Amit az írónő bemutat: a ruházkodástól az áldozatokon át az étkezésekig mind rendkívül pontosan festik le a rómaiak mindennapi életét.



Nagyon tetszett a vámpírok ábrázolása.
Mert a könyv egy fantasy, éppen ezért vámpírok, sőt vérfarkasok is jelen vannak.
Főszereplőnk maga is vérszívó, és mint olyan bizony embereket támad meg, és a vérüket fogyasztja. Nem mehet a napra, nem bírja az ezüstöt és karóval szíven döfve meghal. Vérkönnyeket hullat és szomjúságával küzd.
Caspar nem Edward. Hálistennek. Nem csillámvámpír, és nem jár lihegve lánykák után.
Caspar harcos, bosszú- és vérszomjas. 

A nyelvezethez: nekem volt néhol zavaró kifejezés, és olyan mondat, ami lelassított, vissza kellett olvassak, mert belegabalyodtam, de összességében tetszett a szókincse, a nyelvhasználata.
A történet eleje zseniálisan izgalmas. Vagy kétszáz oldalig letenni se tudtam. Aztán sajnos a közepe kissé leül,  lapos. Olyan, mintha epizódok sora lenne, nem látom, a fő szálat miként viszi előre, de ettől függetlenül érdekes és olvasatos.
A vége viszont újra elképesztően pörgős a Rhianonnal való újratalálkozástól és onnantól újra letehetetlenül izgalmas, az a fajta, amit még éjjel alvás helyett be kell fejezzen az ember.

Mint tudjuk Róma elbukik.
De ezzel Caspar élete beteljesedik?
Nem, hiszen a haragja még nagyobb mint valaha, és most az ellenség nem az emberek birodalma.

A történet folytatása is itt vár, mindenképpen követem Caspart Angliába.

Szemszög: E/3

Kedvenc szereplők:
* Caspar, Rhiannon, Antonius
Utáltam szereplők:
* Krogan
Kedvenc rész:
* a harc az arénában
Szomorú rész:
* sok halandó elfogy a főszereplő mellől.

8/10
Jó Könyv (JK)

2015. április 6., hétfő

Bleeding Bride: Fekete Fivérek

A molyon futottam össze az írónővel, aztán utazókönyvként került a kezembe a könyve.
Első meglepetésem a könyv vastagsága volt. Mindössze 120 oldal.
Gondoltam, ez egy estére se elég...
Aztán valóban gyorsan kiolvastam, de egy életre elkísérnek a kökényhajú ikrek.

Bleeding Bride: Fekete Fivérek 
(Fülszöveg)
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
Kiadó: Könyvműhely, Miskolc, 2012
124 oldal ISBN: 9789630833394
Történet most az értékeléssel együtt:
Nem egyszerű értékelni a könyvet.
Borzalmasan gyönyörű. Gyönyörűen borzalmas.


Több idősíkon, több szemszögből, váltakozva látjuk az eseményeket, és ez először összezavart. Bevallom, egészen meglepett egy agymunkát igénylő könyv, és amikor beindultak a tekervények akkor elvesztem a történetben, egy falatra elolvastam.
Úgy éreztem, akarok még többet, miért ilyen rövid, de közben éreztem, olyan kár lett volna elrontani azzal, ha nyújtja, húzza, hisz a történet éppen így volt kerek egész.
Ráadásul olyan érzelmeket adott, amik otthagyták a nyomukat a lelkemen.
Két egészen eltérő testvér: a magába zárkózó, csendes, búskomor, és az extrovertált, nagyhangú, vagány előadó. Útjaik hol elválnak, hol újra összetalálkoznak. A tragédiák nem kímélik őket
A másik ami meglepett, az nyelvezet. A költői képek miatt olyan volt, mintha egy gyönyörű verset olvasnék, néhol a verslábak lüktetése vitte a sorokat előre, szinte skandálnom kellett. 
Gyönyörűséges képek sorát irkáltam ki, mert egyszerűen zseniálisan szépek és kifejezőek voltak, hihetetlen, mennyi érzelmet tudott ezekkel átadni az írónő. Nem csak egy történet, hanem érzések, gondolatok, érzelmek hada amit a könyvtől kaptam.
Muszáj hoznom néhány ilyet:
„ágak ujjai közt fulladozik a szél”
„magány-zárkám óvó ölelése”
„a szürkület már vállukat súrolgatva egyre sürgette az elkerülhetetlen beszélgetést”
„az őszi fák zöldje csillogott a szemében” 
Szinte az egész könyvet kiírhatnám, végig ilyen csodálatosan szépséges módon érezteti a világot.
Minden mondat érzésekkel van tele, illatokkal, ízekkel, hangokkal, szinte érzed az anyagokat az ujjaid alatt.
Elkezdtem olvasni és alámerültem benne, éltem a fivérekkel. Átéltem a borzalmaikat és rettegtem a boldog időket élve, mert éreztem a levegőben a közelgő szörnyűségeket.

Bleeding Bride
A legSZEBB könyv amit valaha olvastam.
Imádtam, imádom.
Azóta van saját példányom belőle, és az írónő az egyik legkedvesebb ismerősömmé vált, egy életvidám, hihetetlenül energikus fiatal anyuka, újságíró és írónő, valamint az egyik legőszintébb ember, akit valaha ismertem.

Szívből ajánlom figyelmetekbe.
FB profil
Moly alkotói


Szemszög: E/3 (Fivérek)

Kedvenc szerepők:
* A fivérek és a szomszéd fiú
Utáltam szereplők:
* az apa természetesen
Kedvenc rész:
* a boldog részek
Szomorú rész:
*az összes többi... kikészített az eleje és a gyermek.
10/10
Abszolút Favorit (AF)