2015. október 18., vasárnap

James Dashner: Halálparancs (Útvesztő 0,5.)


Gabótól kaptam meg ezt a könyvet és a trilógia után, bár nem a szívem csücske, azért kíváncsi voltam.
Nem mondom, hogy gyorsan befaltam, de egy igazán izgalmas könyvet kaparintottam meg vele.

James Dashner: Halálparancs (Útvesztő 0,5.) 
Az Útvesztő-trilógia előzményeinek története.

Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű betegséggel fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Mindennap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg az erdő fölött. A Bergről a kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot.
Ismét menekülniük kell – de vajon ki az ellenség? Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Vajon az emberiség teljes kiirtása a cél? Ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból? 

Kiadó: Cartaphilus, 
Budapest, 2015
400 oldal, puhatáblás
ISBN: 9789632664392
Fordította: Havadi Krisztina

A történet +értékelés13 évvel az Útvesztő eseményei előtt vagyunk, a Napkitörések után, a vírus kezdetén.
Arra számítottam, hogy Thomas története köré épül majd a könyv, a gyerekkora és az, hogyan került a VESZETT-hez, de csalódnom kellett, bár a keretben találkozunk vele.
Először az előszót olvasva fel is csillant a szemem, hiszen pont Teresat követhettük, amint végignézi ahogyan Thomas az Útvesztőbe kerül, majd a legvégén egy könnyfakasztó részlet erejéig újra látjuk Thomast, mégis a trilógia főszereplőit a prológus után ott is hagytuk és váltottunk Mark és a könyvmoly Trina történetére.
Itt elfogyott a lendületem.

Nagyon lassan haladtam, bár a könyv pörgős és izgalmas, folyamatosan történik valami, rengeteg az akció, mindig újabb és újabb infó épül a nagy egészhez, mégis napokra félretettem, de azután - talán Darnell sztorija volt ami újra belelendített a sztoriba- már vitt magával.
Sokat megyünk, próbáljuk megtalálni a kúrát, és bár végig ott lebeg Damoklész kardja, azért a remény adja az értékét ennek a könyvnek, sose veszítjük el a reményt.

A könyv tragikumát jellemzi, hogy már majdnem a legelejétől tudjuk, hogy főszereplőink maguk is fertőzöttek, így haladunk végig velük a köteten, mindvégig remélve, hogy van megoldás, akkor is ha a sorozat olvasása alapján tudjuk, hogy valójában nincs. Ez a bizonyos találkozás a vírussal egy percre kiütötte a biztosítékot nálam, hogy honnan is...
Mondanám, hogy Martin-szerű kegyetlenséggel öli a karaktereket, de valójában annyira kicsi a szerepe a mellékszereplőknek, oly kevéssé ismerjük meg őket, hogy bár megdöbbentő, azért annyira nem ráz meg egy-egy fiatal elvesztése., Bár a történetük végén azért meghatódtam kissé, mégis azt kell mondjam, sajnos kicsit egysíkúak a karakterek, úgy éreztem csak egy oldaluk van, kiszámíthatóak a reakcióik és ez sokat levont a történet erejéből. (Talán jellemzi az erős karakterek hiányát az a tény,. hogy most olvasás közben újra és újra bele kell olvassak, hogy a nevüket tisztázzam.) Ennek azonban van pozitív oldala is. Ha egy szereplő igazán hozzámnő, akkor sokkal nehezebb átlendülni az elvesztésén, így viszont bár éreztette a helyzet komolyságát, azért nem estem depresszióba.

A könyv durván erőszakos, így bár ifjúsági, azért mérlegelni kell a korosztályt, azt hiszem nem örülnék, ha majd 12-13 évesen ezt olvasná a lányom. Kíméletlen durvasággal írja le pl a magukban kárt tevő fertőzötteket, erősen hatásos részek ezek.
A zombiapokalipszis nem az én világom, nem hiába nem olvasok ilyen jellegű könyveket, nem is tudtam annyira komolyan venni, hisz kicsit a Plants and Zombies játék jutott az eszembe, amivel amúgy nagyon szívesen játszok. Ha ezt az érzést félre tudtam volna tenni, akkor a rendkívül akciódús jelenetek közben lerágtam volna a körmöm, de... nem ment.
A végén hatalmas a fordulat, amolyan "hát-persze" élmény, de sejthető, hogy ennek a feledik résznek is lesz folytatása (és tényleg! A The Fever Code várhatóan 2016-ban debütál)

Nagy nagy pozitívum a gyönyörű, figyelemfelkeltő borító, ami nagyszerűen mutat a sorozatban, és az, hogy kitűnő, élvezetes a fordítás (- köszönjük Havadi Krisztina)

FONTOS!
Csak a trilógia elolvasása után érdemes elolvasni a Halálparancsot!
Azt gondolom, abszolút élvezhetetlenné tenné a sorozatot, ha ezzel az előzetessel kezdené az olvasó. Nem is értem, miért nem "Útvesztő 4- Az Előzmény"-ként jött ki.
Remélem, aki a The Maze Runner sorozatnak nekifog az utánanéz a helyes olvasási sorrendnek.


Szemszög: 
  • E/3 (Mark)
Kedvenc szereplők:
  • Alec és Deedee
Kedvenc rész:
  • rettentően izgalmas részek vannak, de nem pozitív, nem kedvenc részek, bár Deedee-t bírtam a jeleneteiben.
Szomorú rész:
  • a fertőzöttek szenvedése
6/10
Jó Könyv (JK)

2015. október 10., szombat

A Liebster Blog Award-díj


Díjat kaptam Gabótól a gaboolvas blog gazdájától, ami igazán nagy megtiszteltetés a számomra.
Hálásan köszönöm Gáborom, lásd, bár késve, de pótolom az elmaradásomat.

A díjról néhány fontosabb információ:


A kezdeményezés Németországból indult, amelyet bloggerek adják egymásnak. Leginkább azt szeretnék vele elérni, hogy az olvasók jobban megismerjék a bloggert, illetve megtudják azt is, hogy ő kiket olvas, és kiket ajánl olvasásra. Éppen ezért van egy marketing háttere is, hiszen a blogger tovább is adja a díjat, nemcsak megkapja.


A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odaítélő szívesen jár vissza az adott blogra, és éppen ezért is ajánlja. Fontos megemlíteni azt is, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nemcsak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem ugyanúgy oda lehet ítélni egy kismama blognak, vagy akár egy gasztroblognak. A jelölésekkel is elárulja egy blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Award-ot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.


A díj kötelezettséggel jár, amelynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, és maguk a bloggerek is alakítanak rajta:
- Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!
- Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!
- Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
- Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!
- Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!


Tíz érdekes infó rólam:
1. Bármilyen virágot rekord sebességgel kiölök, ez alól kivétel a gyönyörű orchidea amit nemrég kaptam. Még bírja.
Régebben éppen ezért nagy kaktuszgyűjteményem volt, a kaktuszokat szabad kézzel meg is tudom fogni, emiatt mindig körbeszörnyülködtek, mintha fakír lennék.


2. imádom az érdekes nyelvészeti dolgokat, a magyarban is, de főként az angol érdekességeket, eredeteket nyomozgatom lelkesen.


3. Szemüveges voltam kb 14 éves kormomig, amikor letettem és többet nem voltam hajlandó hordani.

4. hat éven keresztül gitároztam, manapság már szinte semmit se tudok lejátszani, s ez egy pici bánt is.


5. ugyanolyan színét változtató barnászöld szemem van, mint a lányomnak. Döbbenetes a hasonlóság.


6. elképesztően édesszájú vagyok, idézhetném a nagy klasszikust: "kerek csokoládé, szögletes csokoládé..." valójában minden mást is imádok: sütiket, karamellát, és rajongok a vattacukorért.


7. talán innen a hobbim, amivel igyekszem mások életét is egy picit megédesíteni, formatortákat készítek szabadidőmben, és ezzel lepem meg szeretteimet, barátaimat.


8. imádom a cipőket, mindig van indok egy újat venni, és mindig épp eggyel kevesebb van, mint kellene. Azért ez egy drága hobbi lenne, így igyekszem óvatosan csábulni, de a szép magassarkúk a gyengéim.


9. gyakorlatilag mindenben feltalálom magam, ugyanúgy kicserélek egy égőt vagy kicserélem a belsőt a kerékpáromon, mint ahogy egy délután/éjjel átfestem a konyhát.


10. éjjeli bagoly vagyok, éjfél előtt nem fekszem le, mondjuk emiatt a hat körüli kelést nem nagyon szeretem, de sajnos akkor szól az ébresztő.


Gabó kérdéseire válaszolván:

1. Egy könyv elolvasása után azonnal megírod az értékelésed, vagy vársz egy-két napot, hogy kialakuljon a véleményed, letisztuljanak a dolgok?
Nagyon ritkán írok azonnal egy könyvről, mert részben nincs rá alkalmam, időm, másrészt kell, hogy ülepedjen picit. Legtöbbször a bejegyzés fejben megvan már, kár, hogy onnan még nem lehet postolni, menő bejegyzéseim lennének.

2. Olvasol-e két, esetleg több könyvet egyszerre?
Igen. egy ideje mindig így van. Mindig olvasok valami komolyabbat, szépirodalmat (most épp Mester és Margatirát sokadszorra) valami nagyon könnyed, agymunkát nem igénylő könyvet, esetleg egy krimit vagy akciót, fantasyt. Most több is összeszaladt, folyamatban van a Vérmacska, de időnként szünetet tartok benne, hogy emésszem a nyelvhasználatát, a Halálparancs, a gyerekekkel Az azkabani fogoly-t olvassuk.

3. Az első könyves kérdést nem hagyhatjuk ki. Mi volt az első (saját olvasatú) könyved?
Huh. Jó kérdés. Első igazi nagy élmény ami eszembe jut a sok kötelezős szenvedés után Jókai: Az aranyember volt. Imádtam.

4. Kedvenc meséd? Könyvben és filmen is! 
Mesemániás vagyok, a gyerekek jó kifogás arra, hogy mesét nézhessek.
Mese kategória a Harry Potter? Imádom, nagy rajongó vagyok, ezt a legtöbben tudják, ha nem, hamar megtudják rólam.
Filmen nagyon de nagyon szeretem a régi, kézzel rajzolt meséket, mint a Szaffi pl, vagy a Lúdas Matyi.

5. Mi a kedvenc zenéd és zenei stílusod?
Képért köszönet Kuklics Kis Erzsébetnek
bár ezt azért jó néhányan tudják rólam, imádom a heavy metalt. A kedvenc bandám az Iron Maiden, a magyar zenekarok közül az abszolút favorit az Ossian, amikor tehetem ott ugrálok a koncertjeiken.

6. Dedikált könyved van-e valakitől?
Rozsnyai János és Bleeding Bride valamint On Sai.

7.Mikor és hol, hogyan olvasol? Van olvasókuckód? E-könyv vagy hagyományos?
Mindig és mindenhol.
Otthon papírkönyvet az olvasásélményért, ha úton vagyok inkább ebookot, mert féltem a könyveimet.
Ideális esetben a kanapén a lányom hercegnős takarója alatt egy nagy bögre kávéval a kezemben olvasok.
Nem ideális esetben a postán sorban állás közben vagy ebédpénzfizetéskor, esetleg amint a lányom elkotyogta a minap, a kerékpáron ülve. Erre tökéletes a mobiltelefon ebook-ként.

8. Versek? Olvasol-e, van kedvenc költőd?
Újabban nem.
Kedvenc: Radnóti és Tóth Árpád.

9. Kedvenc íróid vagy műfajod, van olyan könyv, ami különösen nagy hatással volt rád?
Vannak kedvencek, de egészen hektikus az ízlésem.
A jó könyvek mindig hatnak rám, nehéz most kiemelnem egyet, azt hiszem nem is teszem. az igazán jók nyomot hagynak.

10. Van-e valami babonád?
Lekopogni dolgokat.
Nem szeretem kimondani pl hogy egészségesek a gyerkőceim, attól félek, hogy ez rosszra fordul.

A jelöltjeim:
A kérdéseim hozzátok:
1. Ha azt mondom könyv. Melyik az ami legeslegelőször az eszedbe jut?
2. Miként jellemezne a legjobb barátod?
3. Ha a világon bárhová mehetnél hova mennél?
4. Mi az, ami elrabolja az időt az olvasástól?
5. Mi a kedvenc műfajod, stílusod, amiből bármikor szívesen a kezedbe veszel egy kötetet?
6. Mi lenne a munkád egy álomvilágban?
7. Tél, sötét, hideg, nyirkos, esetleg hó. Mi a legjobb elfoglaltságod ilyenkor.
8. Főzöl-e, ha igen, mit főzöl legszívesebben?
9. Szereted-e a sorozatokat?
10. Nem maradhat ki: Könyv vagy E-book?