2017. szeptember 20., szerda

Izolde Johannsen: Gránátok ​a becsületért (A Birodalom tengeri bástyái 2.)

Az írónő több írásával találkoztam már, többek között a Kárhozat éjjele sorozatával (az első részről itt írtam), és a  Birodalom tengeri bástyái első részével, a birodalmi kalóz és az Admiral Graf Spee történetéről itt írtam. Igazán szeretem a történeteit, az alapos történelmi informáltság, olvasottság, a rengeteg alapos kutatás és ismeret hitelessé teszi a remek karaktereket és a pörgős, izgalmas eseményeket.
Természetesen a Birodalom tengeri bástyái második része se okozott csalódást.

Izolde Johannsen
Gránátok ​a becsületért (A Birodalom tengeri bástyái 2.)
Bismarck. A birodalmi zászlóshajó tündöklése és bukása

1940 tavasza…
Az Admiral Graf Spee páncéloshajó tisztjei titkos szervezetek és segítőkész németbarát argentin családok közreműködésével egymás után hazaszöknek és újra szolgálatba állnak. Az elpusztult zászlóshajó megüresedett helyét egy alvó óriás veszi át.

A Bismarck, a Nagynémet Birodalom új büszkesége. Az épülő csatahajó az olvasó szeme láttára elevenedik meg hogy az istenek játékszereként egy eposzi küzdelem részese legyen. Günther Lütjens tengernagy, a flottaparancsnok, Ernst Lindemann sorhajókapitány, Paul Ascher fregattkapitány és báró Burkard von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy sorsa fonódik egybe, amikor a nagyszerű hadihajó elindul első útjára…

Underground
Budapest, 2017
450 oldal
ISBN: 9789631284737



Háttér:
A Bismarck csatahajó a német hadiflotta büszkesége volt, melyet az I. világháborút lezáró békeszerződések passzusait figyelmen kívül hagyva építettek meg, titokban, és az Európában valaha megépült legnagyobb csatahajók voltak.
1936. július 1-én kezdték el építeni, és 1939. február 14-én bocsátottál vízre. Testvérhajójával együtt a Harmadik Birodalom tengeri hatalmának kiteljesítésére születtek, ám igen rövid és tragikus pályafutásuk volt. 
Méretein és hadi erején túl technikai szempontból is igen korszerű hajónak számított, annak ellenére hogy lokátora nem, csak távmérője volt. A Bismarck feladata az lett volna, hogy kísérő hajójával a Prinz Eugennel-nel kiszökve az Atlanti-óceánra a szorongatott Egyesült Királyság tengeri utánpótlási vonalait vágja el, az amerikai konvojokat süllyessze el. Lütjens tengernaggyal a fedélzetén 1941. május 18-án indult el a két hajó elindult, de felfedezték őket és rövid hajtóvadászat után, amiben szinte a fél brit flotta részt vett, végül a Bismarckot május 27-én heves harcban elsüllyesztették.
1989-ben derült csak fény arra, hogy a hajót a saját legénysége süllyesztette el. 
A helyszínt haditengerészeti temetőnek nyilvánították...

TECHNIKAI ADATOK
Vízrebocsátás: 1939 febr.14.
Vízkiszorítás: 41.700 t (üresen); 50.900 t (harckészen)
Sebesség: 29 csomó (53,7 km/h)
Személyzet: 2092 fő
Hajtómű: három csavartengelyes, Diesel-motorok
Hatótávolság: 15 000 km
Hossz: 251,0 m
Szélesség: 36,0 m
Merülés: 10,2 m

Günther Lütjens tengernagy
Ernst Lindemann sorhajókapitány
A monumentális csatahajó története érezhetően az írónő monumentális munkájával kerülhetett a kezembe.
Egyszerűen lenyűgöz Izolde Johanssen alapossága, az apró részletek, amitől szinte érzem a tengeribetegséget és látom a fölöttünk zúgó vadászgépet orromban a sós tengervíz és a puskapor illata.
Együtt izgulhattam a legénységgel az indulás előtti utolsó pillanatokban és végignézhettem a drámát, ahogyan kétezer ember vesztette életét 9 nappal ezután.
A történet drámai és megrázó, annak ellenére, hogy a történelmi eseményeket híven követő írás vége nem váratlan fordulat.
Paul Ascher fregattkapitány
 Burkard von Müllenheim-Rechberg
sorhajóhadnagy
Láthatjuk a hajó születését, hosszas tesztelését, a próbautat és tiszavirág életét. Részt vehetünk a mindennapi életben, láthatjuk, hogyan telnek a napok egy ekkora csatahajón, megismerkedünk a tengerészek életével, átélhetjük velük, mennyire különleges és megtisztelő érzés volt a történelmi hajón ezekkel a mélyen tisztelt vezetőkkel szolgálni.
A technikai részletek, a rengeteg történelmi adat úgy van jelen a történetben, hogy nem válik unalmas töriórává, nem kell átugorjam ezeket a részeket. Része a mesének, hátteret és alapot ad neki.
Nem egyszer könnyeztem meg a történetet, megérintettek az emberi sorsok, a névtelenül a vízbe veszett kétezer.

Izolde Johannsen erőssége, hogy meg tudja mutatni, mennyire aprócska porszemek vagyunk mi emberek a történelemben, hogy milyen apróságokon múlik hogy egy háború kellős közepén egy csatahajón találjuk magunkat. Együtt tudunk érezni a szereplőivel, a kisemberekkel és a döntéseket a hátukon cipelő vezetőkkel. S bár tudjuk mi vár a végén, azért visszafojtott drukkolással, színtiszta izgulással tudjuk elolvasni a csatákat.
Köszönöm, hogy olvashattam.
10/10
Abszolút Favorit (AF)

2016. december 7., szerda

Kapa Mátyás: Izzik a parázs

Amikor megjelent Kapa Mátyás új regénye, tudtam, hogy el kell olvassam, hisz az előzőt, az Árnyak Bizánc felett címűt is imádtam. Lelkesen vetettem bele magam, és nem is kellett csalódnom. Ha lehet, az Izzik a parázs még jobban sikerült, bár egészen biztos, hogy az olvasással fellángoló nemzeti érzés plusz fűszere a történetnek.

Kapa Mátyás
Izzik ​a parázs


Cegléd regénye

A ​​romantikus történelmi kalandregény a 19. századi Magyarországra kalauzolja el az olvasót. Dicső kor, sok izgalommal és megannyi kérdéssel. Ki és miért gyújtja fel Cegléd városát? Mire juthat egy árván maradt fiú ezekben az években? Megtalálhatja-e a boldogulását a becsületes, dolgos magyar ember egy forrongó világban? Hogyan lesz a forradalomból szabadságharc, kik és miért ragadnak fegyvert a magyar haza védelmében? Kihunyt-e a lázadás parazsa a világosi fegyverletétel után? Meg lehet-e törni a szabadság eszméjében hívőket száműzetéssel, várfogsággal? Hogyan lehet az emigrációban élő Kossuth Lajost országgyűlési képviselővé választani a Habsburg Monarchiában?

A reformkortól a forradalmon, az önkényuralmon és a kiegyezésen át a „boldog békeidők” kezdetéig ívelő regényben egy magyar kisváros, Cegléd történetét, és az ott élő emberek kalanddal, küzdelmekkel, romantikával, bánattal és örömmel fűszerezett hétköznapjait követhetjük nyomon. És közben Vilmos, a vékony, sötét hajú, sötét szemű, csibésztekintetű árva fiúcska is felcseperedik, és rálel mindarra, ami az életben fontos…

Historycum, 2016
350 oldal, keménytáblás 
ISBN: 9786158036184

Történetünk az árva kisfiú, Szűcs Vilmos életét követve bontakozik ki előttünk.
Még aprócska 12 éves, a szüleit elvitte a kolerajárvány, és egy idősödő özvegyasszony Margit néni nevelgeti.
Vele járunk a főtéren, ahol szem és fültanúi leszünk a rosszéletű Tóth Klára megvesszőzésének, és ezzel már el is sodor bennünket az események árja, hisz emiatt az ominózus megszégyenítés miatt borítja lángba a lány szeretője a várost, emiatt ég le a fél várossal együtt a református templom, amit Nánási Szabó Károly lelkész töretlen hittel próbál újraépíttetni.
Vilmosunk mindig ott van a nagy eseményeknél, vagy azok valamilyen módon mindig befolyásolják az életét (például a nagy budai árvíz Sárán keresztül) s közben szépen felcseperedik amint országunk történelmének egyik meghatározó korszaka, az 1848-49-es szabadságharc és a kiegyezés zajlik körülötte.
Az ő élete egészen hétköznapi, keményen dolgozik, szorgalmas, őszinte, megbízható, így a jólelkű emberek szívesen segítik, munkával látják el, szerelmes lesz, megházasodik, gyermeke születik. 
Talán épp ez a része hiányzik a nagy történelmi eseményeknek a történelem órákról. Vajon hogyan élik meg az átlagemberek, vagy akár azok, akik másokért felelnek, ők hogyan éreznek, miközben a világukat felfordító események körülöttük zajlanak. Hisz rengeteget olvasunk Kossuthról, s minden lehetséges apróságot felkutatunk a szabadságharc eseményeiről, de azt ritkán láthatjuk, hogy az egyszerű, hétköznapi ember mit tett, mit tehetett, hogyan érzett, hogyan lángolt a hazáért és mekkorát csalódott, amikor a remények szertefoszlottak, hogyan élte meg a kiegyezés amolyan szemethunyós megengedését.

Be-bepillantunk Nánási Szabó Károly református lelkész és Bobory Károly plébánoshoz is, így láthatjuk amint a két felekezet vezetői egymást segítve az embereket támogatják, mindketten hihetetlenül szimpatikus figurái a történetnek, érzékenyen érintettek hát a velük történt események, a retorzió.
A kötet elején, még a milliószor tanult, hallott és évente megünnepelt események ellenére is lelkesen faltam a sorokat, aztán ez a császári csapatok térnyerésével egy folyamatos aggódássá, majd felháborodássá változott bennem, aztán azt hiszem, valamiféle csendes belenyugvássá, és úgy érzem, talán az akkori emberek lelkében is valami ilyesmi játszódhatott le.

A történet 1834-ben indul, az említett tűzvésszel, és a hosszas, hatalmas költségű templomépítés kezdetével, és egyfajta keretként az 1881-es színházavatással zárul, amelyen éppen a Bánk Bánt játsszák. 

Az író remekül, szinte filmszerűen forgatja az eseményeket, elindulunk Vilmossal, aztán ő otthagy minket valaki másnál, s vele sodródunk tovább. Folyamatosan érdekes, izgalmas a történet, pontosan annyira érdekelnek a személyes szálak, mint a körülöttünk zajló történelmi események.
A függelékben történelmi dokumentumok és a szereplő történelmi személyeket röviden bemutató gyűjtemény is található.
Cegléd talán a legjobb választás volt, hogy otthont adjon a történetnek, már Rákóczi idején is a szabadság mellé állt a város, és Kossuth Lajost is hatalmas lelkesedéssel fogadták, remek vezető alakjai képesek voltak összefogni az embereket.

Szívből ajánlom a kötetet, sőt, néhány év múlva a lányom kezébe fogom adni, hogy a szabadságharcot egy kicsit alaposabban, kissé más szemszögből is megismerhesse. Egészen odáig megyek, hogy az iskolai történelem órák kiegészítő olvasmányaként is el tudnám képzelni, hisz hazánk történetének egyik legmeghatározóbb időszakát olyan szép kereken öleli át, s közben nem válik száraz történelmi tények gyűjtőjévé.
Olvasatos, érdekes, a történelmi eseményeket hűen ábrázoló, gyönyörűen megírt könyv ez, nem egyszer felejtettem benne magam Nánási Szabó Károly, vagy épp Szűcs Vilmos otthonában.
A könyv gyönyörű, keményborítós kiadásban jelent meg a Historycum kiadónál.



Hadd zárjam a főszereplő, Szűcs Vilmos szavaival:
"Tudod, fiam, mindannyian világraszóló események tanúi, néha részesei vagyunk. Sok kis ember egyéni sorsából áll össze a nagy történelem. Ha így vesszük, persze apró tettekkel, mind kivesszük részünket a történelem alakításából."


10/10
Abszolút Favorit (AF)

2016. október 3., hétfő

Izolde Johannsen, Michael T. Marble: A ​birodalmi kalóz

!
+
Nem kimondottan a kedvenc időszakom a könyv által feldolgozott második világháború eleji fegyverkezés és harc, de az írónőt ismervén sejtettem, hogy nem fog csalódást okozni.
És igazam is lett: mesterien megírt, zseniálisan alapos, izgalmasan pörgős és olvasatos könyvet kaparinthattam a kezembe.


Izolde Johannsen, Michael T. Marble: A ​birodalmi kalóz 
(A Birodalom tengeri bástyái 1.)

Az Admiral Graf Spee portyázása, pusztulása és az Altmark története


Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó Hans Langsdorff parancsnok vezetésével a legnagyobb titokban elhagyta a wilhelmshaveni kikötőt. Ellátóhajója, az Altmark, Heinrich Dau kapitánnyal az élén már augusztus 6-án útnak indult. A két hajó fiatal, tettre kész legénysége izgatottan figyelte a hazai és a külpolitikai híreket. A két parancsnok kivételével egyikük sem sejtette, hogy mi a célja a kihajózásnak. Langsdorff és Dau parancsnoki kabinjának biztos rejtekén egy-egy lezárt, titkos boríték lapult, melyet csak a háború kitörésekor nyithattak fel…
Underground, Budapest, 2016
490 oldal
ISBN: 9789631263497



Admiral Graf Spee
A háttér:
A versailles-i békeszerződés értelmében Németországnak tilos volt 10 000 tonnánál nagyobb vízkiszorítású, illetve 280 mm-nél nagyobb űrméretű ágyúkkal felszerelt hadihajókat építenie.





Valójában a zsebcsatahajók nem csatahajók, hanem az átlagosnál erősebb főfegyverzetű, nagyobb hatósugarú, de viszonylag gyenge páncélzatú és lassú nehézcirkálók voltak.
1934-ben az utolsó és legmodernebb zsebcsatahajóként (páncélos nehézcirkáló) bocsátották vízre az Admiral Graf Spee-t, 1936. január 6-án állt szolgálatba. Sebessége jóval túlszárnyalta az akkori brit csatahajók sebességét és elsőként szerelték fel radarral a német hajók közül.

1939. augusztus 21-én Hans Wilhelm Langsdorff kapitány vezetésével hajózott ki a wilhelmshaveni kikötőből az Atlanti-óceánra.
(wikipédia alapján)

A könyv in medias res kezdettel belevág a csata közepébe, s ezzel remekül megadja a történet lendületét.
Egy incifincit megláthatjuk a kapitányt és embereit akció közben, az olajozottan működő emberi gépezetet a mesteri gép hátán.

Meglepő váltással lépünk vissza az eseményekben egészen addig amíg megtudhatjuk, hogyan is kerültek főszereplőink a hajóra.  
Hans Wilhelm Langsdorff
S bár a náci Németország oldalán küzdöttünk a tengeren -ezzel voltak is fenntartásaim- mégis olyan emberien, olyan szerethetően mutatja be nekünk a kapitányt -és persze környezetét- az írónő, hogy egészen megkedveltem a történet elejétől fogva.
Őt a könyvben nem a politikai ideológia vezeti, viszi előre, ami olyannyira érdekes volt számomra, hogy ahogyan azt tettem az Admiral Graf Spee esetében, Langsdorff kapitány életének is kissé utánaolvastam a Kalóz olvasása közben és után. Langsdorff egy bölcs, megfontolt, ravasz hajóskapitány, aki nem ölte meg hadifoglyait, sőt az általa elsüllyesztett hajók legénységét is biztonságban partra juttatta, ellenfeleit tisztelte, tudásukat elismerte.
És így volt ez viszont is.
Brit foglyai annak ellenére tisztelték őt, hogy a csatában ellenfeleként alulmaradtak, s vesztesként csak figyelhették a további eseményeket.


Jürgen Wattenberg, Hans Langsdorff és Walter Kay
Bepillantunk a csatahajó mindennapjaiba, az ott dolgozó, küzdő emberek egyszerű emberek és nem nácik a számunkra, összeszorul az olvasó szíve amikor megsérülnek, foglyul ejt az aggódás értük. Drukkoltam, mert drukkolnom kellett nekik, mert emberiek, hétköznapiak, szerethetőek mind, mert felsegítik egymást, mert saját cigarettájukból megkínálják az elsüllyesztett hajó tengerészét, mert tisztelettel szólnak az ellenség kapitányához és mert szeretettel teli tisztelettel néznek fel a sajátjukra.

A csata elvesztése azon felül, hogy történelmi tény még egészen egyértelmű is a három hadihajóval szemben, azért valahogy végig reménykedtem és drukkoltam, hátha. 
Langsdorff döntése annak ellenére is teljesen érthető, hogy a náci vezetésből mekkora felháborodást váltott ki, egy igazi hajóskapitányként a legénysége biztonságát tartotta szem előtt valamint azm hogy a rábízott hajó ne kerüljön ellenséges kézre.
Ő maga pedig ha nem is szó szerint, de elsüllyedt szeretett hajójával.
A könyv még követi az Admiral Graf Spee legénységének és foglyainak valamint az ellátóhajónak, az Altmarknak a sorsát és a végén még az oly ellenszenves Dau kapitánynak is szorít az olvasó.

A könyv elképesztően alapos, szinte a szemem előtt láttam minden apró mozzanatot, mármár elközlekednék a hajón magam is (de a whiskey-t tuti megtalálnám ha a hajó nem a tenger mélyén horgonyozna immár 77 éve).
Meg-megnéztem a térképen, merre járunk, utána olvastam a réges-régen tanult eseményeknek, de csak a kíváncsiság hajtott. 

Tisztelettel és alázattal nyúltak a témához igazi tiszteletadás az elesetteknek, egyfajta igazságtételnek éreztem a kapitány és legénysége felé a könyvet.
Köszönöm, hogy elolvashattam és szívből ajánlom bárkinek, akit egy kicsit is érdekel a történelem, vagy a hajózás, vagy egyik sem, csak egy izgalmas és furfangos stratégiával és igazi talpig úriemberek csatájával teli történetre vágyik.

10/10
Abszolút Favorit (AF)

2016. augusztus 11., csütörtök

Rozsnyai János: Betyárkaland

Természetesen nem hagyhattam ki Rozsnyai János új könyvét. Alig vártam, hogy végre kézbe foghassam, és belemerülhessek. A bemutatón meg is vásároltam és már délután belevetettem magam a mesevilágba.

Rozsnyai János: Betyárkaland 

A ​​19. század második felében járunk. A magyar nép szabadságharcát leverte az orosz cár segítségével a Habsburg Birodalom. A betyárvilág virágkora ez, zavaros és kegyetlen időszak, amikor mindennaposak a rablások és a gyilkosságok. 
Ez idő tájt történik, hogy egy fiatal nagylelei tanítót, Szabados Józsefet azzal bízzák meg, hogy egy lopás közben tetten ért betyárt falujából Makóra szállítson. A bujkáló zsiványokkal teli nádtengeren át vezető veszélyes úton társával, Báló Mártonnal együtt viharba keverednek, és elveszítik foglyukat, aki ádáz bosszút esküdik ellenük… 
A poétalelkű, jámbor tanító, akinek szívét reménytelen szerelem hevíti egy gyönyörű parasztlány iránt, ily módon kerül szembe egyik napról a másikra a kínhalál közvetlen fenyegetettségével és az elvadult betyárok vérszomjas, könyörtelen világával. 
A regény különlegessége ízes nyelvezete. Korhű, ugyanakkor fanyar humorral átszőtt szövege kuriózummá teszi az izgalmas elbeszélést. Egy garabonciás is szerepet kap a történetben, alakjával, illetve néhány babona megemlítésével a misztika tovább színesíti ezt a mozgalmas írást, amelyet minden történelem iránt fogékony olvasó figyelmébe bátran ajánlunk.

A történet:
Mesénk a Makó-Lele-Földeák körüli lápos vidéken játszódik valahol az 1850-es évek közepe táján, amikor a betyárok igazán világukat élték. Mint azt az író személyesen is elmondta, ez a lápos-nádas vidék igazi otthona volt a betyároknak, hiszen úgy ismerték, mint saját koszos tenyerüket és a csendőrök nemigen tudták, merték őket a veszélyes területen követni.
Itt kapják el a hírhedt Pusuli betyárt, aki már nem egyszer megúszta az akasztást. A falu tanítója, jegyzője, főszereplőnk Szabados József kikérdezi a nem túl segítőkész gonosztevőt és ő kényszerül Makóra, a csendbiztoshoz kísérni is. Veszélyes utazásában társa szomszédja, Báló Márton lesz, bár ő sem önként jelentkezik egyetlen lovával és szekerével a magasztos küldetésre.
Utuk igencsak kalandosra sikerül, baráti iddogálás, hatalmas vihar, szökés, támadás, minden ami egy letehetetlenül izgalmas könyvhöz kell.
Megjelenik az emblematikus figura, a Teknőkaparó, akiről nagy- és dédszüleim szájából magam is igen gyakran hallottam. Senki se tudja, valóban létezett e a környék Nostradamusa annak idején, ám jóslatai közszájon forognak a környék öregjei között.
Hogy sikerrel járnak-e és hogy Pusuli vajon megkapja-e igencsak kiérdemelt büntetését, azt nem árulom el,

A könyv Szabados József szemszögéből íródott, elbeszélésebből, mesékből szedjük össze a térség mondáit, hiedelmeit, misztikus történeteit.
A nyelvezete csodás, ízes, régies szókinccsel és a Jánosra oly jellemző érzékletes, gyönyörűséges leírásokkal.
A történet pörgős, izgalmas, mozgalmas, és nem kevés humorral, öniróniával átitatott.

A betyárok a közhiedelemmel és a tévésorozatokból sugalltakkal ellentétben cseppet sem voltak Robin Hood-ok. Az író hosszas kutatásának eredményeként számtalan kegyetlen történet került napvilágra a betyárokkal kapcsolatosan. Néhánnyal a könyvben is találkozhatunk, hisz nagyon sok valós elemet, megtörtént esemény belekerült.
Ezek a bűnözők a kisebb lopásoktól az elvetemült bűncselekményekig mindenfélét elkövettek a környéken. Olyan aljasságtól kezdve, minthogy a szegény méhész összes mézét a családra borítván tönkretették egész nyári kemény munkájukat, vagy a fal alatt átásva kirámolták disznóölés után a kamrát egészen az olyan igazi kegyetlenségig, mint amikor a vándort kirabolták, majd saját lovának bendőjébe varrták, hogy ott pusztuljon el.

Az első, makói bemutatón tátott szájjal hallgattam János meséit. Gilicze János barátja és a kutatásokban segítője kérdezte az írót. Remek hangulatú bemutató volt, kiválóan megszervezve, dudaszóval, betyárviselettel, korabeli holmikkal, valódi puskával. A bemutató után falatozás, borozgatás, bodzaszörp és minden vendégnek kis Betyárkaland-os csomag kézzel, hagyományosan készített tarhonya volt az apró, figyelmes ajándéka.
Hihetetlenül jól éreztem magam.

Éppen a születésnapomon volt a szegedi bemutató, és bár az időjárás nem volt barátunk, a két János igyekezett a hangulatot újra megteremteni amolyan betyárosan.



2015. december 28., hétfő

Kapa Mátyás: Árnyak Bizánc felett

A könyv egy kedves ismerősöm révén került a kezembe.
Mivel nagyon szeretem a történelmi regényeket kérdés se volt, hogy elolvasom-e.
Közel egy hónapja fejeztem be, de már az olvasás közben tudtam, hogy írni fogok róla.
Sajnos a munka, gyerekek, közelgő karácsony és minden egyéb között ez eddig sajnos elmaradt.
Most pótolom ezt a restanciát.


Kapa Mátyás
Árnyak Bizánc felett 

(Félhomály 3.)
A Félhomály sorozat harmadik kötete az Árnyak Bizánc felett címet viseli, története pedig a negyedik keresztes hadjárat (1202-04) előzményeit, eseményeit és következményeit dogozza fel. 
A történet kezdetén III. Incének, a középkor leghatalmasabb pápájának a hívó szavára keresztesek gyülekeznek Velencében, hogy a Szentföld védelme érdekében hadjáratot indítsanak a mohamedán Egyiptom ellen. A sereg vezetői azonban nem tudják kifizetni a Velencei Köztársaság számára a szállítás költségeit, így kompromisszumra kényszerülnek. Az idős, majdnem teljesen vak, mégis energikus és nagyravágyó dózse, Enrico Dandolo felajánlja a kereszteseknek, hogy Velence is katonákkal csatlakozik a hadjárathoz, és kedvezményesen szállítja a csapatokat a keleti hadszíntérre, ha a sereg előbb fizetségként megtesz egy apró szívességet 
A történet folytatása megannyi izgalmas kérdést vet fel. Mi mozgatja a hétköznapok emberét, illetve a kisebb-nagyobb emberi közösségek vezetőit cselekedeteik, döntéseik során? Vannak-e igaz és örök értékek, amelyeknek mindenképpen alá kell rendelnünk cselekedeteinket? Meddig lehet elmenni a rossz kompromisszumokban egy nagy és dicső cél érdekében? És egyáltalán, megismerhetők-e egy nagyszabású, világformáló akció valódi mozgatórugói? Ideológiák vagy gazdasági érdekek alakítják-e inkább a történelem folyását? Vajon van-e bármi összefüggés a kimondott, megismerhető célok és a valós motivációk között? Kik és miként húznak hasznot a hétköznapi emberek által alkotott tömegek manipulálásából?
Kiadó: Historycum, 2015
352 oldal
ISBN: 9786158036108

 A történet:
In medias res kezdéssel Enrico Danolo velencei dózse és Bonifác, Montferrat őrgrófjának találkozójába csöppenünk s bár a titokzatos beszélgetésből vajmi kevés derül ki, azért az első pillanattól egyértelmű, hogy ez a bizonyos tárgyalás meghatározza majd az eseményeket.
A dózse éltes kora ellenére minden szálat rafináltan a kezében tart, úgy alakítja a történéseket, hogy azok az ő malmára hajtsák a vizet, még ha ez egy egész hadjárat eltérítését is jelenti.
Fülöp és felesége Irén

Augsburgban Irén és Fülöp házasságkötésével indulnak az események 1197-ben, itt találkozunk először az elő-előbukkanó Sibylla tekercsekkel, és a jóslattal.

"Amire az istenekből végezetül egy marad,
Abból, hogy miként imádják, kíméletlen harc fakad,
Nyugat népe hadba indul, országokat elsodor,
Ha a Hold az égre feljön, egész Kelet meghódol." 

IV. Alexiosz
Többen is megpróbálják értelmezni, Fülöp és testvére Henrik német-római császár is a keresztes hadjárat sikerét vélik felfedezni benne.
Az események Irén fivérének feltűnésével bonyolódnak. Fülöp sógora mellé áll és segítségével jogos trónjára kerülhet IV. Alexiosz.

III. Ince pápa
Röviddel az események megindulása után meghal először Henrik császár, majd Celesztin pápa, aki helyett Lotario Conti lépett az egyház élére és III. Ince néven a középkor egyik legmeghatározóbb politikai személyiségévé vált.
Ince igyekszik minden udvarban jelen lenni, elküldi hát unokaöccsét Ugot,hogy megbízható kémeket keressen, akik segítenek neki kézben tartani Európát, így ismerjük meg Paolot és Albertot.
Imre király András herceg táborában
A magyar királyságba Taksony és fia Zádor szemén át kukkantunk be. Megismerjük Imre király és öccse András harcát a trónért, mint újabb szálat.
Ezek az események mind a párhuzamosan szerveződő keresztes hadjárat mellékágai, azzal együtt, elősegítve, akadályozva zajlanak.


Szerintem:A történet nagyon hangulatos, könnyű rajta keresztül belecsöppenni a 12-13. század fordulójának eseményeibe. Bár nincsenek hosszas és alapos leíró részek az információ pont elegendő ahhoz, hogy a szemünk előtt pereghessenek az események, legyen bár Róma, Bizánc, vagy egy keresztes hajó fedélzete a helyszín.
Nem okozott gondot felvenni a fonalat és a történet máris vitt tovább.
Az a fajta könyv, amiből "csak még egy oldalt" olvasok, nem egyszer feledkeztem bele, és ha akadt néhány nyugodt pillanatom, gyorsan elővettem, hogy még egy pár mondatot elcsíphessek  Albertoról vagy Zádorról.

Nőként imádtam a történetet, az intrikát, az ármányt, a politika szövevényeit, magával ragadott, kíváncsi voltam, vajon az akciófilmen szocializálódott férfiak mit szólnak hozzá így megosztottam mással is egy-két oldalát, és bizony a nem éppen könyvimádó férfiember is beleragadt a történetbe, annyira lekötötték a keresztes hadjárat előkészületei.
Bár ez az első Kapa Mátyás írás, amit olvastam minden bizonnyal kézbe veszem még az írásait. A stílusa gördülékeny, nem mesterkélt, nem túldíszített, természetes, mintha egy mesélőt hallgatnék. A szerkezet remekül kidolgozott, mindenhol éppen annyi információt kapunk, ami előrébb visz a végkifejlet felé.

A karakterek szerethetőek: Ince politikai érzékét tiszteltem, Fülöp és Irén szerelme a női lelkemnek pont kellett a történetbe, Albertoért szívből tudtam izgulni, Zádor pedig az igazi hős lett számomra a kötetben.
Annyira hétköznapiak, annyira emberiek, hogy egészen hozzánőnek az olvasóhoz.


Szerettem olvasni, mert izgalmas volt, ha a körmöm nem is rágtam le olvasás közben. Érdekes volt, bár némi történelmi ismerettel tudhattam mi lesz a végkimenetel. Nem túl hosszú, sőt, talán kicsit keveselltem is amikor becsuktam.
A kötet rengeteg háttérinformációt ad a hátul található függelékben, térképpel, a benne szereplő személyek bemutatásával segít elhelyezni őket a történelemben.


Ellenben a borító cseppet sem tetszik. Egyáltalán nem illik a kötethez, egy gyenge gyermekkönyvnek tűnik, bár egyáltalán nem az, sokkal inkább egy színvonalas történelmiregény.

***
Eugène Delacroix: A keresztesek lerohanják Konstantinápolyt
 Szemszög:
E/3
(fejezetenként más)

Kedvenc szereplők:

* Fülöp és Irén
* Alberto 
* Paolo
Utáltam szereplők:
* a dózse
* Murtzuphlosz Alexiosz
Kedvenc rész:
A mindent átszövő politika
Szomorú rész:

Mélységesen elszomorító volt Zára leigázása és Konstantinápoly ostroma különösen, hogy ezt a keresztes hadak tették
 
8/10
Nagyszerű Könyv (NK)

2015. október 18., vasárnap

James Dashner: Halálparancs (Útvesztő 0,5.)


Gabótól kaptam meg ezt a könyvet és a trilógia után, bár nem a szívem csücske, azért kíváncsi voltam.
Nem mondom, hogy gyorsan befaltam, de egy igazán izgalmas könyvet kaparintottam meg vele.

James Dashner: Halálparancs (Útvesztő 0,5.) 
Az Útvesztő-trilógia előzményeinek története.

Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű betegséggel fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Mindennap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg az erdő fölött. A Bergről a kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot.
Ismét menekülniük kell – de vajon ki az ellenség? Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Vajon az emberiség teljes kiirtása a cél? Ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból? 

Kiadó: Cartaphilus, 
Budapest, 2015
400 oldal, puhatáblás
ISBN: 9789632664392
Fordította: Havadi Krisztina

A történet +értékelés13 évvel az Útvesztő eseményei előtt vagyunk, a Napkitörések után, a vírus kezdetén.
Arra számítottam, hogy Thomas története köré épül majd a könyv, a gyerekkora és az, hogyan került a VESZETT-hez, de csalódnom kellett, bár a keretben találkozunk vele.
Először az előszót olvasva fel is csillant a szemem, hiszen pont Teresat követhettük, amint végignézi ahogyan Thomas az Útvesztőbe kerül, majd a legvégén egy könnyfakasztó részlet erejéig újra látjuk Thomast, mégis a trilógia főszereplőit a prológus után ott is hagytuk és váltottunk Mark és a könyvmoly Trina történetére.
Itt elfogyott a lendületem.

Nagyon lassan haladtam, bár a könyv pörgős és izgalmas, folyamatosan történik valami, rengeteg az akció, mindig újabb és újabb infó épül a nagy egészhez, mégis napokra félretettem, de azután - talán Darnell sztorija volt ami újra belelendített a sztoriba- már vitt magával.
Sokat megyünk, próbáljuk megtalálni a kúrát, és bár végig ott lebeg Damoklész kardja, azért a remény adja az értékét ennek a könyvnek, sose veszítjük el a reményt.

A könyv tragikumát jellemzi, hogy már majdnem a legelejétől tudjuk, hogy főszereplőink maguk is fertőzöttek, így haladunk végig velük a köteten, mindvégig remélve, hogy van megoldás, akkor is ha a sorozat olvasása alapján tudjuk, hogy valójában nincs. Ez a bizonyos találkozás a vírussal egy percre kiütötte a biztosítékot nálam, hogy honnan is...
Mondanám, hogy Martin-szerű kegyetlenséggel öli a karaktereket, de valójában annyira kicsi a szerepe a mellékszereplőknek, oly kevéssé ismerjük meg őket, hogy bár megdöbbentő, azért annyira nem ráz meg egy-egy fiatal elvesztése., Bár a történetük végén azért meghatódtam kissé, mégis azt kell mondjam, sajnos kicsit egysíkúak a karakterek, úgy éreztem csak egy oldaluk van, kiszámíthatóak a reakcióik és ez sokat levont a történet erejéből. (Talán jellemzi az erős karakterek hiányát az a tény,. hogy most olvasás közben újra és újra bele kell olvassak, hogy a nevüket tisztázzam.) Ennek azonban van pozitív oldala is. Ha egy szereplő igazán hozzámnő, akkor sokkal nehezebb átlendülni az elvesztésén, így viszont bár éreztette a helyzet komolyságát, azért nem estem depresszióba.

A könyv durván erőszakos, így bár ifjúsági, azért mérlegelni kell a korosztályt, azt hiszem nem örülnék, ha majd 12-13 évesen ezt olvasná a lányom. Kíméletlen durvasággal írja le pl a magukban kárt tevő fertőzötteket, erősen hatásos részek ezek.
A zombiapokalipszis nem az én világom, nem hiába nem olvasok ilyen jellegű könyveket, nem is tudtam annyira komolyan venni, hisz kicsit a Plants and Zombies játék jutott az eszembe, amivel amúgy nagyon szívesen játszok. Ha ezt az érzést félre tudtam volna tenni, akkor a rendkívül akciódús jelenetek közben lerágtam volna a körmöm, de... nem ment.
A végén hatalmas a fordulat, amolyan "hát-persze" élmény, de sejthető, hogy ennek a feledik résznek is lesz folytatása (és tényleg! A The Fever Code várhatóan 2016-ban debütál)

Nagy nagy pozitívum a gyönyörű, figyelemfelkeltő borító, ami nagyszerűen mutat a sorozatban, és az, hogy kitűnő, élvezetes a fordítás (- köszönjük Havadi Krisztina)

FONTOS!
Csak a trilógia elolvasása után érdemes elolvasni a Halálparancsot!
Azt gondolom, abszolút élvezhetetlenné tenné a sorozatot, ha ezzel az előzetessel kezdené az olvasó. Nem is értem, miért nem "Útvesztő 4- Az Előzmény"-ként jött ki.
Remélem, aki a The Maze Runner sorozatnak nekifog az utánanéz a helyes olvasási sorrendnek.


Szemszög: 
  • E/3 (Mark)
Kedvenc szereplők:
  • Alec és Deedee
Kedvenc rész:
  • rettentően izgalmas részek vannak, de nem pozitív, nem kedvenc részek, bár Deedee-t bírtam a jeleneteiben.
Szomorú rész:
  • a fertőzöttek szenvedése
6/10
Jó Könyv (JK)

2015. október 10., szombat

A Liebster Blog Award-díj


Díjat kaptam Gabótól a gaboolvas blog gazdájától, ami igazán nagy megtiszteltetés a számomra.
Hálásan köszönöm Gáborom, lásd, bár késve, de pótolom az elmaradásomat.

A díjról néhány fontosabb információ:


A kezdeményezés Németországból indult, amelyet bloggerek adják egymásnak. Leginkább azt szeretnék vele elérni, hogy az olvasók jobban megismerjék a bloggert, illetve megtudják azt is, hogy ő kiket olvas, és kiket ajánl olvasásra. Éppen ezért van egy marketing háttere is, hiszen a blogger tovább is adja a díjat, nemcsak megkapja.


A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odaítélő szívesen jár vissza az adott blogra, és éppen ezért is ajánlja. Fontos megemlíteni azt is, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nemcsak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem ugyanúgy oda lehet ítélni egy kismama blognak, vagy akár egy gasztroblognak. A jelölésekkel is elárulja egy blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Award-ot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.


A díj kötelezettséggel jár, amelynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, és maguk a bloggerek is alakítanak rajta:
- Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!
- Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!
- Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
- Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!
- Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!


Tíz érdekes infó rólam:
1. Bármilyen virágot rekord sebességgel kiölök, ez alól kivétel a gyönyörű orchidea amit nemrég kaptam. Még bírja.
Régebben éppen ezért nagy kaktuszgyűjteményem volt, a kaktuszokat szabad kézzel meg is tudom fogni, emiatt mindig körbeszörnyülködtek, mintha fakír lennék.


2. imádom az érdekes nyelvészeti dolgokat, a magyarban is, de főként az angol érdekességeket, eredeteket nyomozgatom lelkesen.


3. Szemüveges voltam kb 14 éves kormomig, amikor letettem és többet nem voltam hajlandó hordani.

4. hat éven keresztül gitároztam, manapság már szinte semmit se tudok lejátszani, s ez egy pici bánt is.


5. ugyanolyan színét változtató barnászöld szemem van, mint a lányomnak. Döbbenetes a hasonlóság.


6. elképesztően édesszájú vagyok, idézhetném a nagy klasszikust: "kerek csokoládé, szögletes csokoládé..." valójában minden mást is imádok: sütiket, karamellát, és rajongok a vattacukorért.


7. talán innen a hobbim, amivel igyekszem mások életét is egy picit megédesíteni, formatortákat készítek szabadidőmben, és ezzel lepem meg szeretteimet, barátaimat.


8. imádom a cipőket, mindig van indok egy újat venni, és mindig épp eggyel kevesebb van, mint kellene. Azért ez egy drága hobbi lenne, így igyekszem óvatosan csábulni, de a szép magassarkúk a gyengéim.


9. gyakorlatilag mindenben feltalálom magam, ugyanúgy kicserélek egy égőt vagy kicserélem a belsőt a kerékpáromon, mint ahogy egy délután/éjjel átfestem a konyhát.


10. éjjeli bagoly vagyok, éjfél előtt nem fekszem le, mondjuk emiatt a hat körüli kelést nem nagyon szeretem, de sajnos akkor szól az ébresztő.


Gabó kérdéseire válaszolván:

1. Egy könyv elolvasása után azonnal megírod az értékelésed, vagy vársz egy-két napot, hogy kialakuljon a véleményed, letisztuljanak a dolgok?
Nagyon ritkán írok azonnal egy könyvről, mert részben nincs rá alkalmam, időm, másrészt kell, hogy ülepedjen picit. Legtöbbször a bejegyzés fejben megvan már, kár, hogy onnan még nem lehet postolni, menő bejegyzéseim lennének.

2. Olvasol-e két, esetleg több könyvet egyszerre?
Igen. egy ideje mindig így van. Mindig olvasok valami komolyabbat, szépirodalmat (most épp Mester és Margatirát sokadszorra) valami nagyon könnyed, agymunkát nem igénylő könyvet, esetleg egy krimit vagy akciót, fantasyt. Most több is összeszaladt, folyamatban van a Vérmacska, de időnként szünetet tartok benne, hogy emésszem a nyelvhasználatát, a Halálparancs, a gyerekekkel Az azkabani fogoly-t olvassuk.

3. Az első könyves kérdést nem hagyhatjuk ki. Mi volt az első (saját olvasatú) könyved?
Huh. Jó kérdés. Első igazi nagy élmény ami eszembe jut a sok kötelezős szenvedés után Jókai: Az aranyember volt. Imádtam.

4. Kedvenc meséd? Könyvben és filmen is! 
Mesemániás vagyok, a gyerekek jó kifogás arra, hogy mesét nézhessek.
Mese kategória a Harry Potter? Imádom, nagy rajongó vagyok, ezt a legtöbben tudják, ha nem, hamar megtudják rólam.
Filmen nagyon de nagyon szeretem a régi, kézzel rajzolt meséket, mint a Szaffi pl, vagy a Lúdas Matyi.

5. Mi a kedvenc zenéd és zenei stílusod?
Képért köszönet Kuklics Kis Erzsébetnek
bár ezt azért jó néhányan tudják rólam, imádom a heavy metalt. A kedvenc bandám az Iron Maiden, a magyar zenekarok közül az abszolút favorit az Ossian, amikor tehetem ott ugrálok a koncertjeiken.

6. Dedikált könyved van-e valakitől?
Rozsnyai János és Bleeding Bride valamint On Sai.

7.Mikor és hol, hogyan olvasol? Van olvasókuckód? E-könyv vagy hagyományos?
Mindig és mindenhol.
Otthon papírkönyvet az olvasásélményért, ha úton vagyok inkább ebookot, mert féltem a könyveimet.
Ideális esetben a kanapén a lányom hercegnős takarója alatt egy nagy bögre kávéval a kezemben olvasok.
Nem ideális esetben a postán sorban állás közben vagy ebédpénzfizetéskor, esetleg amint a lányom elkotyogta a minap, a kerékpáron ülve. Erre tökéletes a mobiltelefon ebook-ként.

8. Versek? Olvasol-e, van kedvenc költőd?
Újabban nem.
Kedvenc: Radnóti és Tóth Árpád.

9. Kedvenc íróid vagy műfajod, van olyan könyv, ami különösen nagy hatással volt rád?
Vannak kedvencek, de egészen hektikus az ízlésem.
A jó könyvek mindig hatnak rám, nehéz most kiemelnem egyet, azt hiszem nem is teszem. az igazán jók nyomot hagynak.

10. Van-e valami babonád?
Lekopogni dolgokat.
Nem szeretem kimondani pl hogy egészségesek a gyerkőceim, attól félek, hogy ez rosszra fordul.

A jelöltjeim:
A kérdéseim hozzátok:
1. Ha azt mondom könyv. Melyik az ami legeslegelőször az eszedbe jut?
2. Miként jellemezne a legjobb barátod?
3. Ha a világon bárhová mehetnél hova mennél?
4. Mi az, ami elrabolja az időt az olvasástól?
5. Mi a kedvenc műfajod, stílusod, amiből bármikor szívesen a kezedbe veszel egy kötetet?
6. Mi lenne a munkád egy álomvilágban?
7. Tél, sötét, hideg, nyirkos, esetleg hó. Mi a legjobb elfoglaltságod ilyenkor.
8. Főzöl-e, ha igen, mit főzöl legszívesebben?
9. Szereted-e a sorozatokat?
10. Nem maradhat ki: Könyv vagy E-book?